Öntsünk végre hasznos vizet a pohárba! II. rész

Öntsünk végre hasznos vizet a pohárba! II. rész
Írta: Oláh Csaba

Miért nem tudunk eleget inni, vagy miért nem kívánjuk a vizet? – ha az a
természetes üzemanyagunk és energiaforrásunk!

Testünk egy nagyon intelligens, a Földdel analóg 80%-ban vízalapú
bio-mechanikus számítógép melynek feladata, hogy a négy elem harmóniáját
fenntartva – amiből felépül - mindenáron életben tartsa, Életenergiával
lássa el azt a lényt, akit Te képviselsz. Hogy jól érezd magad a bőrödben!

Ha ezt a harmóniát felborítjuk a tudatos táplálkozás helyett a tudatlan
étkezéssel, életmóddal az életfunkciók kibillennek az egyensúlyból és a
szervezetünk, hogy ne haljunk bele, alkalmazkodik, a működéséhez
nélkülözhetetlen enzimek, vitaminok, ásványanyagok, lúgos közeg hiányát
korrigálni kényszerül és jobb híján elkezdi kizsákmányolni, leépíteni
önmagát.

Ehhez a nem kívánatos láncreakcióhoz mi adunk parancsot a szokásainkkal,
aminek eredménye az állandó energiahiányos állapot, a korai öregedés és a
fent említett okozatok.

Ennek az energiahiányos állapotnak a fenntartása városi közegben nagyon
hamar elsavasítja a szervezetet, ami erős függőséghez vezet! Ez azt
jelenti, hogy a szervezet zsák a foltja alapon a beállt bioritmusa szerinti
energiaforrásokat fogja követelni, kívántatni még akkor is, ha azoknak
értéke igen silány. Ebben a cukor az élenjáró! Innen a kóros elhízás, a
mindig éhes vagyok, de a levegőtől is hízok effektus.

Az elsavasodás gátolja az Életenergia áramlását, energiablokkokat hoz létre,
Öntudatlan állapotot generál, ami teljesen kiszolgáltatottá teszi az embert!

A gyenge energiaminőséggel rendelkező élelmiszerek általában vízhajtók,
ezért ha az egyébként is túlterhelt szervezet nem jut megfelelő minőségű
vízutánpótláshoz, a kiszáradás fenyegeti, önmérgezés lép fel!

Testünk nem csak a felhalmozódott méreganyagokat nem tudja elszállítani,
kiüríteni, hanem a savas közegben felszívódni nem tudó hasznos anyagokat is
kénytelen raktározni.

Kristályok formájában felhalmozódik a szövetekben és az ízületekben, ennek a
túlterhelt állapotnak első figyelmeztető jele a fellépő fájdalom. A
fájdalom nem más, mint a szervezet jajkiáltása, hogy megfelelő vizet kapjon.
Beindul a szervezet elsavasodása, ami azért veszélyes, mert a legtöbb
betegség (elmeszesedés,gyulladások, rák, candida, Alzheimer-kór) savas
közegben tud kialakulni. Érdemes tehát odafigyelni a figyelmeztető jelekre!

A 80%-ban vízalapú szervezetnek ahhoz, hogy tökéletesen tudja végezni a
munkáját, ugyanolyan minőségű lúgos és energiával telt vízre van szüksége,
mint amilyen a saját közege, ami a természetben is található! A nem
megfelelő minőségű víz ugyanolyan teher a szervezetnek, mint az a méreg és
salakanyag, amit el kéne szállítania, tehát jelenléte nem kívánatos!

Az ilyen vizet olyan állapotba kell hoznia a szervezetnek, amivel alapvetően
is rendelkeznie kellene, tehát haszontalan, mert nem energiát szabadít fel,
ad, hanem elvesz.
Hogy miért nagyon fontos ezt tudni? - ezt a felesleges energiarabló munkát
legfőképpen a legfontosabb energetikai szervünk, a vesénk végzi el, ami a
leghamarabb öregedik el egyébként is! Ezért nagyon fontos a vesénk kímélése!

A víz akkor a leghatásosabb, ha a felületi feszültsége alacsony. Ez azt
jelenti, hogy a *csapvíz* és az *ásványvíz* átlagos 73 dyn-es felületi
feszültségét az egészséges vesének át kell alakítania 45dyn-re ahhoz, hogy a
víz megfelelővé váljék a szervezet számára,- amilyenek a hegyi forrásvizek,-
hogy a sejtjeink könnyen be tudják fogadni.

A probléma már ott kezdődik, hogy a természetellenes városi közegben
senkinek nincs 100%-os veséje! Ezért amikor azt hisszük, hogy a csapvíz vagy
az ásványvíz fogyasztásakor megadtuk szervezetünknek, ami jár, óriásit
tévedünk, mert csak a vesénket késztetjük energiaháztartásunk
kiegyenlítésére, feleslegesen terheljük, öregítjük! *Vigyázz hát a vesédre!*

Ha ezt a paradoxont megértjük, a megfelelő víz választása egy energia
erőművé, perpetum mobile-vé változtat minket! Az ilyen víz, mint tökéletes
üzemanyag harmóniát teremt és olyan információval lát el, ami örökre
megszünteti a függőségek negatív okozatait!

A függőség elkerülése tisztán tart, szabaddá teszi az emberi alkotóerőt,
tágítja a tudatot, csiszolja az elmét, értelmet hagy az Életnek.

Sokan nem is gondolnák, hogy a betegségek túlnyomó többségét meg lehetne
előzni azzal, ha megfelelő mennyiségű és minőségű vizet iszunk. Arról meg ne
is beszéljünk, hogy az öregedési folyamatok is lényegesen később indulnának
el.

Hisz testünk nem más, mint egy nagy-nagy kolloid oldat, amelyben a víz az
oldószer, ami az összes szervezetben lejátszódó biokémiai és biofizikai
folyamatban nélkülözhetetlen.* Ugyanis a víz szállítja a szervezet sejtjei
számára a létfontosságú tápanyagokat (vitaminok, ásványi anyagok,
nyomelemek, aminosavak), a hulladék anyagokat pedig – amire nincs szüksége a
szervezetnek – (salakanyagok, méreganyagok) elszállítja.

Ha nem jut elegendő hasznos vízhez (testsúly kilogrammonként 30 ml/nap) a
szervezetünk, akkor a következő problémák adódhatnak:

- felborul az anyagcsere,
- tönkre megy az emésztés (székrekedés, puffadás, teltség érzet, stb.),
- megzavarodik a szervezet raktározásért és feldolgozásért felelős
„részlege” (elhízás, kóros soványság, hiánybetegségek)
- lanyhul a légzés és az oxigén feldolgozás,
- ezáltal nem lesz kielégítő az agyműködés és az ingerület átvitel (ami
rengeteg betegség forrása, mint pl. a migrén, látászavarok, állandó
fejfájás)
- lanyhul a gondolkodás és a felfogó képesség
- felborul a hormonháztartás (ajánlom figyelmébe a vízivást azoknak a
hölgyeknek, akik nem tudnak teherbe esni és azoknak az uraknak, akiknek
lusta spermáik vannak!!!)
- belassul a keringés, ezáltal károsodhat az egész keringési rendszer
- elsavasodik a szervezet, amelynek egyenes következménye az, hogy 70%-kal
megnő az esélyünk arra, hogy rákosok leszünk
- kiszáradunk, ami korai öregedéshez vezet
- ráncos és gyulladt-érzékeny lesz a bőrünk
- töredezetté és fénytelenné válik a hajunk és a körmünk
- nagyobb lesz az esélyünk mindenféle allergiás reakcióra
- hajlamosak leszünk az asztmára
 garantáltan ízületi problémákkal fogunk küszködni.

Ezeknek a problémáknak a kezeléséhez óriási energiára van szüksége a
szervezetnek, amit mind-mind Tőled vesz el!

Fontos:
- ha nem iszol megfelelő minőségű és mennyiségű hasznos vizet, a problémáid
megszüntetésére tett más irányú törekvések hatékonysága a minimálissal
egyenlő, felesleges energia, és pénz!

A víz az egyik legfontosabb gyógyszer!

Kérlek, figyelj rá, hogy mennyit iszol, hisz az egészséged múlhat Rajta-d!

Mint tudjuk, a lovak igen kényesek az ivóvíz tisztaságára. Egy jó ideje
egyre kevésbé hajlandóak meginni a csapvizet. Inkább isznak a pocsolyából,
csak a csapvízből nem. Még szerencse, hogy a legtöbb lovas tanyán van
fúrtkút vagy ásott kút. Ugyanis egyedül abból hajlandóak inni.

De ez mind semmi! Végeztünk egy kísérletet: egy családi házban átlagos
körülmények között tartott, házi koszton élő németjuhász kutya elé kitettünk
3 tálban ivóvizet. Az egyikben csapvíz volt, a másikban szénsavmentes
Szentkirályi, a harmadikban pedig a kertvégi fúrtkút vize. Te melyiket
választanád? Szultán a kútvíz mellett döntött.

Az ivóvíz története:
Még 150-200 évvel ezelőtt a legtöbb tó és folyó vize, azaz a felszíni
vizeink oly mértékig tiszták voltak bakteriológiai és kémiai szempontból
egyaránt, hogy nyugodt lélekkel – a fertőzés gyanújának minden veszélye
nélkül – lehetett bármelyikből inni. Ez ma már nem így van a rendkívül
intelligens és okos civilizált ember áldásos tevékenységének köszönhetően.

Már az őskorban élő ember felismerte, hogy a természetes vizek között is van
különbség. A föld mélyéből feltörő hűsítő forrásvíz jobban oltotta a
szomját, mint amikor nekihasalt a folyó vagy a patak vizének. Bizonyos vizek
gyógyító hatása is hamar kiderült, hiszen a benne való fürdés után
begyógyultak a sebek, elmúlt a fájdalom, megszűntek a bőrnyavalyák, vagy
hamarabb forrt a csont.

Az ilyen gyógyhatású vizeket vallásos mítosszal tisztelték, és a velük való
gyógyítás titkát generációról generációra adták tovább. Annak ellenére, hogy
a vallás már több ezer éve ismeri a szentelt víz erejét, az alkimistákon
kívül senki nem tudta annak okát!

A keleti népeknél a víz már a vallásos kultúra része volt. A túlzottan
igénybevett folyók, tavak vize – amelyben rendszerint fürödtek is –
elszennyeződött, ivásra alkalmatlanná vált, és különböző betegségek
terjesztője lett. A szennyezett vizek megtisztítására fertőtlenítő
eljárásokat voltak kénytelenek kidolgozni.

Az első „higiénés szabályokat” a kínaiak és a hinduk vezették be több ezer
évvel ezelőtt. A kínaiak például timsót (ez egy alumínium só, tehát már
akkor elkezdte az ember a lassú önmérgezést) használtak a víz tisztítására.
A teafogyasztás elterjesztésével, és az ivóvíz kötelező felforralásával
próbálták megelőzni a vízzel való fertőzéseket. A védák szent könyveiben, az
orvosi előírás szerint a szennyes vizet „fel kell forralni, majd a napon
tartott vízbe forró rézdarabot kell tenni, ezt követően agyagedénybe kell
szűrni és hűteni”.

A víztől függő kiszolgáltatottság, illetve a vízzel való fertőzések
megelőzésére épültek a nagy vízvezetékrendszerek először Perzsiában, majd
Egyiptomban és Rómában. A római birodalomban számos városban kiépítették a
vízvezetéket, de a nép csak a nyilvános kutakból meríthetett, közvetlen
csővezetékük csak a palotáknak volt.

A középkorban – Hollandia kivételével – kevés háznak volt saját kútja,
működő vízvezeték pedig gyakorlatilag sehol nem volt. Az emberek a
közkutakra vagy a folyóvizekre voltak utalva. Mivel a vízhordás nehéz munka,
a tehetősebbek a hivatásos vízhordók segítségét vették igénybe.

Még az olyan gazdag város, mint Velence is ki volt szolgáltatva az
időjárásnak, mivel kútjainak vízszintje az esőzésektől függött. Az esővizet
finom homokkal félig megtöltött ciszternákban tárolták és szűrték. Az így
tisztított ivóvizet bárkákon szállították a városba.

Lisszabonban, Párizsban, Londonban később volt ugyan vízvezeték, de ez
korántsem felelt meg a mai fogalmaknak. A lisszaboni vízvezetéknél – ami
1729-1748 között épült – az emberek rendszeresen verekedtek a vízért: a
Szajna vize szivattyúk segítségével, a Temzéé pedig földalatti csatornákon
át jutott el a lakásokba, ahol hordókban tárolták.

A XVII. sz. haladó szemléletű orvosai felismerték az ivóvíz szolgáltatás és
a szennyvízelvezetés nélkülözhetetlenségét. Ekkor vetődött föl először a
vezetékrendszerek kiépítése, de az átfogó megoldás még sokat váratott
magára. A városi lét igazi kudarca, hogy az ember a zárt rendszerű
vezetékeléssel végleg elvesztette a természettel való kapcsolatot
energetikailag is, amit a víz biztosított. Az ok a víz természetellenes
mozgásában keresendő.

Magyarországon a kutak ivóvíz tisztaságának megőrzéséről és a vízhordók
teendőiről az első átfogó központi intézkedés a XIII. sz.-ból származik.
Európában úttörők voltunk a vízvezeték- és csatornarendszer kiépítésében,
amely a XV. sz.-ban vette kezdetét a városokban. A kutak és a vízvezeték
gondozására felügyeleti szervet hoztak létre. A török hódoltság idején a
vízkultusz főleg a fürdőzésre korlátozódott. A faluk lakossága az ásott
kutakra, a forrásokra és patakokra volt utalva.

A XIX. sz. második felében kezdett javulni a vízellátás, ekkor fúrták az
első artézi kutakat is.

Napjainkban a vízszennyeződés (mikrobás és vegyi) okozta ártalmak kivédésére
az ivásra alkalmas víznek „szigorú” közegészségügyi normáknak kell
megfelelnie. Ennek ellenére a mai csapvíz egyre ihatatlanabb minőségű. De
vajon miért?