Van zsákodban minden jó- Mi legyen az a minden jó?

Van zsákodban minden jó- Mi legyen az a minden jó?


A Mikulás, vagy télapó hozta ajándék története igen régre nyúlik vissza. A mondabeli Tél-apó neve a III-IV. sz.-ban élt Szent Miklós nevével  fonódott össze, és nem csak Magyarországon  használják ma már szinonimaként (Father Christmas, Santa Claus)

Szent Miklós Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, kisgyermekként árvaságra jutott. Érsek nagybátyjához Patara  kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Egy zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. 52 évig volt püspök. Az évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.
Így történt a legendáját alkotó eset is: A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki olyan szegény volt, hogy családjának betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának (vállalva az erényvesztést, kiszolgáltatottságot), hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a többiek tisztességgel férjhez tudjanak menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, ezért az ablak zárva volt. Ekkor a püspök felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az arannyal teli csomag pont beleesett. Ezért kerülnek az ajándékok mai napig a csizmákba (ill. angolszász országokban harisnyába). Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni - mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák -, hogy maga a Télapó jön el a hóborította Taurus hegyről ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. A legkisebb lánynak bedobott aranyban ugyanis volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel.

Az adakozásai miatt a nép el is nevezte " Noel Baba"-nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". Ez az elnevezés hasonlatos a Télapó elnevezéshez. Spanyol nyelvterületen a Mikulás neve a mai napig Papa Noel.

Nem helyes tehát az a nézet, miszerint hazánkban azért hívták a Mikulást Télapónak, mert a rendszer tiltotta volna egy egyházi szent nevét ilyen mértékben megőrző figura ünnepét. Legalábbis ez nem lehetett az egyetlen ok.

A történetből az is világosan látszik, hogy nem csak a gyerekek édességgel történő megajándékozásának van létjogosultsága. Mégis a legtöbb édesség a téli ünnepek idején fogy. Csak csokimikulásból évente 5000 tonnát vásárolunk. Ennek nagy részét gyermekek eszik meg. A jó gyerekek szinte fogorvosi beutalót kapnak a Mikulástól. Nem arról van szó, hogy nem lehet csokit, csokifigurát enni.  Igyekezni kell ugyanakkor olyan, jó minőségű csokoládét választani, aminek magas a kakaótartalma.