Farsang = Jelmezbál és fánk?

Farsang = Jelmezbál és fánk?

A farsangi időszak változó időtartamú. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz húshagyó keddig/hamvazószerdáig (2010-ben február 16. ill. 17) tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki. Gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és a karácsonyi ünnepkör végső lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszakának kezdete. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal a német „faseln”=fecsegni szóból származó elnevezés is, az olasz "carneval" helyett) Az arisztokrácia körében viszont az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. Fellelhetők ugyanakkor pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is.
A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére. Ezt a komoly, szigorú szabályokkal (étkezési tiltások, stb.) teli, több mint egy hónapot előzi meg a mulatozás időszaka.

A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az ún. "farsangfarkára" összpontosulnak. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ez a nap a torkoscsütörtök. Ennek a napnak a "torkoskodó" hagyományát néhány éve felelevenítették. A Magyar Turizmus Zrt. szervezésében bizonyos éttermekben 50%-os árengedményt adnak ezen a napon. Sikerült tehát még egy olyan napot teremtenünk, amikor bátran ehetünk többet, mint máskor. Ez azért érdekes, mert bizony egyre többen használják ki a "torkos csütörtök” adta lehetőséget a mértéktelen étkezésre. azért is disszonáns ez, mert a legtöbben Húsvéttal járó sonkás, tojásos, süteményes lakomázást szintén megtartják, a kettő közé eső szigorú böjtöt viszont csak kevesen. Aztán utána kapkod mindenki, hogy méregteleníteni, böjtölni kellene valahogy.

A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Egyes tájegységeken például azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ismert a szalagos változata, ami az eredeti farsangi fánk, a forgács-, más néven csöröge, és a cseh és a bécsi fánk, csak hogy néhányat említsünk.

A fánk története osztrák eredetű, egy Krapfen nevű pék özvegyéhez köthető. Az asszony férje halála után nem győzte a sok munkát. Egy alkalommal a türelmetlenkedő vevők közé akart vágni egy darabka tésztát, de az célt tévesztett, és a kályhán lévő lábasban lévő forró zsírba pottyant. Ott szép aranysárgára sült, így született meg a véletlen jóvoltából  az első fánk Az azóta  híressé vált fánk neve Bécsben  ma is Krapfen. Természetesen azóta már nem sima kenyértésztát szokás zsiradékban kisütni, de a legtöbb fánk ma is  kelt tészta alapú, vagyis, lisztet és élesztőt is tartalmaz, akárcsak a kenyér tésztája. Mindegy, hogy hagyományos szalagos-, csöröge-, vagy túrófánkról van szó, a fánk igen nehéz, nem éppen egészséges étel, hiszen a finomlisztes, rostszegény tésztát még zsiradékban ki is sütjük, ami így még telítetlen zsírsavakban is gazdag lesz. Érdekes, hogy nem csak húsos főfogások, hanem egy édesség is lehet nehéz, zsíros étel. Böjt előtti kalóriafeltöltéshez ideális étek volt, de a mai életvitel mellett lehetőleg kerüljük a fogyasztását.

Ha gyermekünk farsangi mulatságán bekapnánk egy frissen sütött fánkot, együk meg, de ne teljünk el megint zsíros, nehéz ételekkel! Csak mértékkel!
Jó farsangolást, mulatozást mindenkinek!